2010. november 15., hétfő

Bolhapiac, 1.rész / Vintage market, part1.

A szokatlanul légies novemberi délelőtt ebéd körül fordult borongósra, amikor már javában a PeCsa bolhapiacál bóklásztunk 3 csoporttársammal, ritkaságokra vadászva. A 150 Ft-os látogatójegy a lim-lomok fellegvárába meg se kottyant, ráadásul a szociológiai mélyfúrás is garantált volt, ezt már a kapuban tudtuk: és mielőtt rátérnék a kínálatra, leszögezem, legközelebb portréfotózás lesz ugyanitt. A sör-virsli, lángos-fröccs összeállításokat csak azért hanyagoltuk, mert mindannyian családi ebédre spóroltuk az éhségünket, és azonnal a tömegbe ugrottunk. Ekkora zsibvásárt még nem láttam, talán utoljára gyerekkoromban.
És akkor a felhozatal: hervasztó tény, hogy ide is bekúsztak a kínai kofák, olcsó zokni-bugyi-fake adidas árukészlettel, és az egész nem annyira antik jellegű, mint vártam, de azért láttunk ritkaságokat. Vannak specializált árusok: csak számítógép kábel, csak tv távirányító, csak férfi karóra, csak pornófilm, csak bizsu, csak cd - lemez, csak GI - Joe-Barbi-Ken, csak katonai szerkó, csak makettvonat kerül az asztalukra. Ezek voltak a leglátványosabbak, mintha terülő mintát képeztek volna a szelektált termékek halmozásával. De gyakoribb volt a vegyesfelvágott, egymásba gabalyodó különböző használati tárgyakkal. Sokkolt az ár, amikor rámutattam egy csinos félkilós kulcscsomóra, 50 000 Ft (!!!) de arcomra fagyott a mosoly, amikor fotózás lehetőségét kérdezve sok kedves hetvenes öregúr igenlő bólogatása után egy korombeli csaj nemet mondott.
Szerzemények: Tünde pofátlanul tud alkudni, vettek egy " a könnyűipar kiváló dolgozója" páros kitüntetést, Kata meg egy finom vonalú női karórát.
 ezüstkanalak, tortalapátok, sörnyitók, fityegők
 színházi látcső lesből
 gobelin színházi táska
 mobil tintatartó
 derelyevágók
 különböző korú órák
 a kedvencem a zsebóra volt
 1 szálas Singer kézihajtányos varrógép - ínyenceknek
 telefon
 asztali órák
 vagonok
 brutál nagy olló
 kompakt púder, ami kifogyott
a színpad és a nézőtér: a piac egy része

INTRO

A tárgyakat, melyeket istenítettünk, közhelyessé tettünk, odébb toltunk, majd kukába raktunk, sose felejtjük el. Ragasztunk rá emlékeket, babonákat, hiedelmeket, felcimkézzük őket, mintha attól változna valami. Kordokumentumoknak tartom őket, melyeket újrafelhasználni a funkcióvesztésig végtelen kombinációban lehet, sőt, akkor a leghálásabb jószágok...